Refrén:
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I,
Horus:
Egyszer, régen volt egy lány, akit szívből szerettem,
Nem érdekelt senki, de érte bármit megtettem.
Magával ragadott és ellenne semmit nem tehettem,
Érte sok rossz dolgomat a föld alá temettem.
Sok-sok hónap eltelt, vidáman és boldogan,
Szerettük egymást, kitartottunk egymás mellett jóban-rosszban.
Az ő nevét lehetett hallani minden mondatomban,
Akármikor kellett futottam hozzá azon nyomban.
De rájöttem, hogy gond van, közöttünk bomba robban,
Azt mondta, már nem szeret, na akkor voltam bajban.
Veszekedések, sírás, hirtelen jött a szakítás,
Egyenesen egy drámába illő volt ez az alakítás.
Idegileg is megviselt és eltávozott a lelkem,
Elhagyott az a lány, akit a legjobban szerettem.
Kiborultam, sírtam, és csak ezt hajtogattam neki,
Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni.
Refrén:
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I,
Shady:
Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni,
Csak Veled szeretném a kis életem elcsalni,
Számtalan éjen voltam mélyen
Sok napon át feküdtem kábán
Csomót keresve a kákán, de én futottam gyáván,
Nem tudok másra gondolni szíved elrablóját látván,
Titkon annak örülnék, ha cédulát láthatnék a lábán,
Persze Neked, azt kívántam sok sikert,
Közben úgy éreztem magam, mint egy kivert
Kutya, aki vérbe fagyva,bár élve hagyva vár, hogy valaki befogadja.
Az önsajnálat marcangol és bánt,
Kérges szívemből egy darabot lehánt,
Látom, ha vérzel, és ha ebbe a darabba nézel,
Te is láthatod szerelmem, szerelmem nem vész el.
Nem akartam, hogy belém láss, de most rá visz a kényszer.
Maradj velem örökre és ha rosszat érzel
Kapaszkodj belém két kézzel, akkor nem lesz vészjel,
De elérni csak úgy fogsz, ha szívvel látsz, nem ésszel.
Refrén:
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I,
Horus:
Azt kívántam magamnak, hogy az utcán vérbe fagyva,
Haljak meg mindenkitől távol, magányosan kitaszítva.
Ültem a teraszon a cigit kartonszámra szívva,
Az öngyilkosság gondolatát mindig az agyamban tartva.
Minden egyes éjszaka bőgtem, mint egy ökör,
Elegem volt már abból, hogy én voltam a szemetes vödör.
Amibe beledobhattál bármit, mondhattál rá bármit,
Hozzám mindig jöhettek hisz vigasztaltam bárkit.
De én nem kaptam ezt vissza mikor rám szakadt az égbolt,
Mindenki csak basztatott és rosszabb lett mint volt.
Már csak egy fekete folt, hisz már nagyon régen volt,
Akadt olyan ember, aki barátként csak előre tolt.
Egy lányhoz szólok most akit még nem találtam meg,
De ezen a gyönyörű földön akad még rengeteg.
Remélem egyszer rátalálok és vele együtt a boldogságra,
Soha ne bízd el magad ez a történet tanulsága.
Refrén:
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I, I just died in your arms tonight
1.vsz.:
Mint egy madár a levegőben, úgy szárnyaltam én is,
Nem hittem volna, hogy egyszer majd, de akkor mégis,
Ismét volt kit szeressek, kinek kezét fogjam,
Ki fülembe súgta szeret, valami gyönyörű volt a dallam.
Szemébe nézve tudtam, többé nem vagyok már gyenge,
Erőt adott egy álom, velem marad mindörökre.
Mikor az álom valósnak látszott, nem számított semmi,
Olyankor úgy éreztem bármit megtudnék tenni.
Az életem kifestőkönyve lassan megtelt színekkel,
Úgy éreztem szét durranok, nem bírtam a szívemmel.
Elmúltak a szép idők, most a magány, ami fertőz,
Beköszönt a nyár, eljött az idő, hogy ejtőzz.
Vesd magad az életbe, talán megtalálod mit kerestél,
De gondolj rám, mikor a nagy sietségedben elestél.
Rád gondolok éjjel, mikor bámulom az eget,
Sírva nyögöm az ég felé, elraboltad a szívemet.
Refr.:
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékként küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek, mikor rád gondolok, érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.
2.vsz.:
Elraboltad a szívemet és soha vissza nem adod,
Nálad marad, de nem is kérem, nyugodtan megtarthatod.
Így könnyebb, nem kell cipelnem már a felesleges terhet,
Nincs, mi nyomjon belülről, nincs mi a bajba kerget.
Mikor velem voltál, minden jó volt, minden szép és tiszta,
De beborult az ég, a madarak elszálltak a faszba!
Elhervadtak a virágok, fekete lett a szivárvány,
Leszálltam a fehér lóról, most pofán váglak királylány!
Lehetek én görény, a tetű, na meg a szemét,
Könnyű kimondani, hogy vége, ellökni a másik kezét!
Eddig utánad futottam, most meg előled menekülhetek,
Az emléked temetném, de minden reggel sírva ébredek.
Mielőtt kinyitnám a szememet álmom utolsó képe villan fel
Az arcod látom, a kép hirtelen illan el,
Fáj minden pillanat, mit nélküled el kell töltenem,
Egy gyenge mondat vigasztal, egyedül jobb nekem…
Refr.:
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékként küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek mikor rád gondolok érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.
3.vsz.:
Minden éjjel mással fekszem, minden éjjel mást kapok,
De hosszútávon ez nyomasztó és ettől néha frászt kapok.
Kerülget a sírás, állnak a szőrszálak a hátamon,
Elment a kedvem, nincs mi felülkerekedne a bánaton.
Jó kis mese mondhatom, de hol van már a happy end,
Nem kapsz időt, hogy a fáradalmaid kipihend.
Ez nem így szokott menni, de nálam nem jön be a sablon,
Tudom szar az áltagos, de néha mégis visszasírom.
Mikor kapok egy üvegkoporsót, amibe betesznek,
Fekszem vérbe fagyva, felettem nevetnek.
Kezem az ég felé, középső ujjam felmutatva,
Vigyorgok a semmire, közben felnézek a napra.
Nyomjátok le a pilácsot, most már aludni is szeretnék,
Feküdj már le mellém, mielőtt teljesen bekattannék.
Aludjunk el együtt, remélem egyedül kelek fel,
Ha nem leszel mellettem talán szebb lesz majd a reggel…
Life guess is scars, will always heal man
Ayo, my scars are showin, in these bars of emotion
But I've come to realize that this is part of growing
Dealing whit the regrets, will never come easy
I've done wrong but those mistakes will always teach me
To keep my head straight, and find the best way
To keep living good while I release the dea weight
That brings me down, drowning and sorrow,
Everyday's a blessin so I'm counting tomorrows
Cuz the next day can bring the answer
The future means I'm not living backwards
1. Verszak(David Hodges)
Hodges Hodges
Children of the Distance Távolság Gyermekei
Life guess is scars, will always heal man Az élet sebei mindig begyógyulnak
Ayo, my scars are showin, in these bars of emotion Ayo, Ezek az érzelem sorai, ahol látszanak a sebeim,
But I've come to realize that this is part of growing Ezek a részek egyre nőnek,erre rájöttem feleim,
Dealing with the regrets, will never come easy A lemondással bánni, soha nem lesz könnyű,
I've done wrong but those mistakes will always teach me De azok a hibák is tanítanak,amit megtenni szörnyű.
To keep my head straight, and find the best way Tanít, hogy előre nézzek és a legjobb utat megleljem,
To keep living good while I release the dea weight Hogy lezárjam a rossz utat, a jót pedig ne kelljen,
That brings me down, drowning and sorrow, Mert a rossz gyengít, fojtogat, ez a szolga pokla,
Everyday’s a blessing so I'm counting tomorrows Minden nap áldás és számítok a holnapokra,
Cuz the next day can bring the answer Mert a következő nap ott van, lehet válaszokkal várva,
The future means I'm not living backwards A jövő azt jelenti, hogy nem nézhetek hátra.
Pain is a state of mind, suffering is optional A fájdalom nem marad a fejedben, a szenvedés lehetőség
Life is hard, we strugglin through obstacles Küzdünk túl az akadályokon, az élet nehéz felelősség.
So as I sit here and think about my life my reasons to rhyme Így most itt ülök és az életemre gondolok,
And the thoughts that I give to sound, Az okokra amiért írok és a gondolatokra amiket mormolok
It makes me cry but makes me stronger Ez megsirat, de erősebbé tesz, hisz,
It'll make me real, though It'll take me longer Ez valóssá tesz, bár messzire elvisz.
Refrén
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
2. Versszak (Horus)
Könnycsepp fut az arcomon mikor az ágyam mellé térdelek,
Uram miért nem értelek? Mond, meg miért nem mondod azt hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted,
Csak a fájdalmat kapom reggel beforratlan sebekkel, ébredek,
Lehullt az eső, hangom már a köddel száll az égig,
A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik.
Nem vágyom a jóra, nem várok dicsőítő szóra,
Soha nem kértem semmit az égtől, még nem jött el az az óra.
Csak egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett,
Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják, hogy ég veled.
Vérzik a szívem, mikor a fájó múltra gondolok,
Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok.
Néha a tested megremegett de én mindig megfogtam kezedet,
Két szemedbe nézve, magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett.
Elmúltak a fájó rossz idők de még a hegek megmaradtak,
Maradnak is, míg a föld alá nem raknak.
Refrén
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
3. Versszak (Carp-E)
Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék, még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a lány akire örökké kell várnom
Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni
Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
És így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit ha az kételyeket támaszt
Refrén
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
4. Versszak (Shady)
Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél,
Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél,
Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem,
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem.
Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél, tündöklő éjszakám,
Fényes nappalom, édes angyalom a felhők fölül nézz ma rám.
Vesd le rám tekinteted és borítsd rám a szárnyaid,
Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid.
Úgy csillogott a szemed, mint a tó vize, ahol sétáltunk,
Most pedig úgy hullik az eső, ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk.
Tudtam én is nagyon jól, hogy semmi sem tart örökké,
Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél.
Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat,
Nem a nyári virágeső, ami ránk dobálta a szirmokat,
Most virág borítja sírodat, előtte, itt állok az esőben,
Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem.
Az a szenvedés, hogy élek, nélküled létezem de minek,
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.
Refrén(2x)
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Carp-E
Fogva tart egy érzés, ami minden nap megérint
Ami elragad örökké és éppen ezért tévhit
Hogy elfuthatsz előle hisz utól ér az élet
Hiába is éled, hogyha érzed már a véget
Mert a magány most az életed, és erről szólnak napjaid
Könnyed is kicsordul, ahogy felemeled karjaid
S arcodon a könycsepp is, végig fut most lassan
Kérlek hidd el nekem, hogy én tényleg nem akartam
De nincsen már mit tenni, én nem kellek már senkinek
S ha ismernéd az életem, akkor te is elhiszed
Hogy éjszakákat sírtam át, egyedül és gyáván
És könnyeimmel küzködtem, más mosolyát látván
De ha sírsz akkor a lelked, minden érzést elfed
S kiadja így magából az összegyűjtött terhet
Ezért örülj annak ha sírsz, mert boldog lesz a sírod
Mert eltűnik a bánat, ha minden nap kisírod
Refrén:
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szúr, sziveden át, ilyenkor nincs igaz vígasztaló barát,
család, vagy más ami hibás az az élet, ami mindig cserben hagy téged
Mert a boldogságot hajszolod, de csak csalódácsok érnek
így a magány könnyek hadán talál rád, talán végleg.
Shady
Arcodba temeted kezed a gondoktól meggyötörve
Fáradtan üldögélsz,az asztalon a könyököd
Majd beletúrsz a hajadba, az ujjaid ökölbe
A fájdalom marja lelked, de a szemed könyörög
Sírni valakiért, sírni valami miatt
Átöleled a Bánatod, hogy a fájdalmadat kiadd
De ne szégyeld soha, ez nem a gyengeség jele
Ha az élet iskola, akkor ez az érző ember jegye
És ne várd azt, hogy valaki vígaszt adjon
Mert csak okozója lehet, az ki vígasztaljon
Ha könnyezik a szemed, akkor könnyezik az ég
Akkor elszürkül a világ, akkor fakó ami szép
És ha nehéz szívvel fekszel, megváltoztathatatlan
Hogy meglátszik majd reggel, hiába takar paplan
Hiába menekülsz, a sok nyomasztó gond elől
Ha a Bánat megtalál, Így kap el és megöl
Refrén
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szúr, sziveden át, ilyenkor nincs igaz vígasztaló barát,
család, vagy más ami hibás az az élet ami mindig, cserben hagy téged
Mert a boldogságot hajszolod, de csak csalódások érnek
Így a magány könnyek hadán talál rád, talán végleg.
Horus
Hogyha sírsz, akkor minden ami zajos az elhalkul
Ha könnyeid hullanak, a színes világ kifakul
De sírd csak ki magadat, sírj nyugodtan a vállamon
Minden ami bennem jó, azt neked átadom
Tudom hogy rossz dolog, hogyha átvágják az embert
De azt is tudom, hogy hiába ragadnál most fegyvert
Hát ne törődj semmivel, csak engedd el magad
Én veled maradok amíg, bánatod nem apad
Az élet egy nagy csapda, mibe sokan bele esnek
De én nem törődöm vele, hisz vannak kik szeretnek
Tudom hülyén hangzik, de jót kell látni a roszban
Emlékezni a jóra, és hinni a jó dolgokban
Hogyha ezek megvannak, akkor nem kell többé sírnod
Mit fájna elveszítened, attól önként meg kell válnod
Ha mégis nagy bánat ér, és a könnyeid potyognak
Hát sírd csak ki magadat, és hidd el jobb lesz holnap
Refrén
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szúr, sziveden át, ilyenkor nincs igaz vígasztaló barát,
család, vagy más ami hibás az az élet ami mindig, cserben hagy téged
Mert a boldogságot hajszolod, de csak csalódások érnek
Így a magány könnyek hadán talál rád, talán végleg.